Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 69 b/ Lakásviszonyok Tiszaföldvár eredetileg halmaz- majd utcás település. Határában uradalmi tanyák, pásztorszállások, a szőlőben kunyhók voltak. Építkezését elsősorban a helyi anyagok felhasználása és a kezdetleges technika, egyszerű építkezési mód jellemezte. Az újratelepülés idején a nádból és sárból tapasztott házat, kunyhót a földbe vájták. Csak a véglegesen letelepülők építettek vályogházat. / 122. / A nagyrévi Major Bálint visszaemlékezései bizonyára más tiszazugi településre is érvényesek lehettek. Erre utalnak a Tiszaföldváron még a XX. sz. elején is fellelhető épületek. "Lakóházaikat többnyire maguk építették egymás segítségével, a felső fedél fák és léczek hasogatott fákból, a tetőzet nád, gyékény és kákából, ..." Az, hogy " a szelemen az épület végén kívül a földről felnyúló keményfa ágason állott" nem volt jellemző a földvári házakra. A folytatás viszont újra akár T.földvárról is szólhatna: "...az épület falai vályog, verett fal és nádból leültetett, vastagon sárral borított falak voltak, a belső részek, mestergerendára a ház közepén alatta ágassal, a mestergerendára téve fiókgerendákkal, úgy lepadlásolva sárral és a falak is sárral, tapasztva és bemázolva fehér és sárga földdel.." Egyedül a a ház közepén lévő mestergerenda-alátámasztó ágas nem volt jellemző Földváron.