Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 54 Erről a malommal kapcsolatban maradt fenn egy kissé pikáns mondóka. Ha kis szél fújt, lassan forgott a vitorla, lassan forgott a malomkő, a garat ritkán verődött neki a szögletes tengelynek, és kevés búzát engedett a kövek közé. Ha erős szél fújt, akkor minden felgyorsult, gyorsabban járt a malomkő, szaporábban rázkódott a garat, és bővebben adta a búzát a kövek közé. Mivel minden fából volt, az egész malom állandóan nyikorgott, nyögött, sivított, s egy bizonyos szélerősség mellett azt a feleselést lehetett kihallani: "Gyakd meg molnár azt a lányt! - mondja a malom. Öreg a molnár, nem lehet!- mondja a lány. Ahogy lehet, csak úgy lehet! - mondja a molnár. 11 Később a malom Pintér Sándoré lett, aki az I. vh. után lebontotta, s az anyagot eladta. - Gőzmalmok: A " Neucrebauer-féle gőzmalom" Széntüzelésű volt, a II.vh. altt állították át villanyhajtásra. Időjelző szolgálatot is teljesített: meghatározott időpontokban hosszan dudált. Nagy gőzmalomnak nevezték a földváriak.