Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 47 egész telekhez. Megduplázták a paraszti szántók terjedelmét. A szomszédos pusztákon is béreltek szántóföldet, a föld mégis kevés volt. 1788-ban a feltört szántóterület 4200 kh-at tett ki. Ebből Podmaniczky 2664 kh-at majorföldként saját kezelésében műveltetett, míg 135 telkes gazda részére 1545 kh, tehát átlagosan több, mint lo kh, 123 zsellér részére pedig semmi föld sem jutott. 1786-89 között a község határterületeinek megoszlása művelési ágak szerint a következő volt: szántó 4625 kh, rét 6236 kh, kert 28 kh, legelő 9027 kh, szőlő 217 kh . A szántóterületet elsősorban gabonatermesztésre használták. Nemcsak saját szükségletre, hanem eladásra is. 173 3-tól számottevő szerephez jutott a szőlőtermesztés is. A XVIII-XIX. sz. fordulóján a gabonafélék közül a búza és az árpa játszott szerepet. 1801-től kukorica vetéséről is tudunk. 1824-ben 29368 magyar hold határterületből 6558 hold állt víz alatt, ez az összterület 22,33%-a. Palugyai Imre leírása szerint 1851-ben úrbéri földjét II. osztályúnak, majorsági földjeit többségükben I. osztályúnak minősítették. Földjei közt azonban van 1

1 homok és sok rét is, melyek ugyan nem nagyon elégítik ki a tulajdonosokat. A szántóföld megterem mindennémű gabonát, egy kiszárított nagy lapos mindennémű zöldséget, kendert, káposztát, burgonyát s dinnyét. Ritka földű s hamar száradó lévén rétje nem