Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 30 e/ A Tiszaföldvári Polgári Társulati Alap létrejötte A település talán legjelentősebb intézménye volt. Létrejöttében nagy szerepet játszott az akkori földbirtokos, Podmaniczky (III.) János. 1837-ben a martfűi majorüzem területén rekordtermés volt, és a földbirtokos segítségül hívta földvári jobbágy-bérlőit. A munkabér 500 csomó ( kereszt ) gabona volt. Podmaniczky tanácsára ezt a gabonamennyiséget nem osztották szét, hanem egyben tartották. Később 31 tehetős jobbágygazda is megtoldotta gabona-adományokkal, majd 1838. március 12-én aláírták a 1

1 Szükség Hombár " alapító levelét. A rászorulók itt kölcsönt kaphattak csekély kamat felszámítása mellett. Ez az értelmes parasztemberek által, a helybeli lelkészek tanácsaival, később fizetett jogászok közreműködésével irányított testület egészen az államosításig, tehát 111 évig működött megszakítás nélkül. 1867 legelején új alapszabályt alkottak. Ennek első pontja szerint a cél és a rendeltetés: hit- és nyelvi különbség nélkül a rászorulóknak gabonát adni kölcsön. A kölcsönvevők gabonával törlesztettek, s a kamatot is gabonában fizették. Ebben az időben " Tiszaföldvári Községi Takarékmagtár " néven működött.