Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 28 száma növekedett. Szembeötlő kivétel pl. T.fűred. A zsellérek száma az úrbérrendezés után Mezőtúron 1,37 szeresre nőtt, T.földváron pedig 0,95 szőrösre csökkent. T.földváron a jobbágyok száma is csökkent. (Valószínűleg a kötöttségek miatti elköltözés az ok.) Viszont a házatlan zsellérek munkához jutottak a martfűi (Martfű 1950-ig T.földvár része) majorüzemben. (Mária Terézia urbáriuma idején igazi majorüzem csak a Podmaniczky-birtokon volt található a környéken.) /69 / Kb. 72 földnélküli,házatlan zsellér élhetett ekkor T.földváron. Cibakházán bár bevezették az urbáriumot, a jobbágyok mégsem aszerint éltek. Nem robotoltak, adójukat egy összegben , 4500 ft-on váltották meg. /70 / d/ Örökváltság Tiszaföldváron A T.földvár központú Podmaniczky - birtoktest a XIX. század közepére erősen megrendült. Pl. 1835-ben mások mellett az egész földvári részt is bérbeadták. A földváriakra nem jelentett hátrányt ez az állapot, mivel egész T.földvárt maga a község bérelte. /71/ III. János báró a reform országgyűlések szellemében ( 1840. VII.tc.: lehetséges,de nem kötelező örökváltság) 1843-45-ben megvalósította a majorsági és jobbágyföldek, valamint a legelők elkülönözését, a tagosítást. 1846-ban 111 telkes jobbágy, 112 házas zsellér válthatta