Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 99 létesült, az elemi iskolában szerezhetőnél magasabb fokú ismeretek nyújtására. Az előbbit minden - legalább 5000 lakosú - községben kötelezően fel kellett állítani: az iskola a 6 elemi után fiúknak 3, lányoknak 2 éven át nyújtott felsőbb ismereteket. Később megpróbálták kiegészíteni 1 éves mezőgazdasági illetve ipari tanfolyamokkal is. A polgári iskola szervezése már csak lehetőség volt, ha rendelkezett a község megfelelő anyagi bázissal. / 160 / Az elemi népiskolai hálózat a kiegyezést követő negyedszázad alatt gyorsan fejlődött: az iskolák és tanítók száma nőtt, és ami a legfontosabb, csökkent az analfabétizmus. Az 1884. évi XVII. tv. megteremtette a népiskolai oktatásból kilépő kötelező tanoncoktatást, melyet minden olyan községnek, amelyben 50-nél több iparos vagy kereskedő tanonc dolgozott,a községi polgári vagy elemi iskolák bázisán és tanerőivel meg kellett szerveznie. /161 / 1888-ban a tiszántúli ev. reform, egyházkerület népiskolai szervezete megállapította a tanítók fizetését, minimálták a béreket. Tehát az egyházkerület is megpróbálta rendezni iskolái helyzetét. (Nem sok sikerrel.) Ebben a korszakban már problémát jelentett a település katolikus gyermekeinek iskoláztatása. / A katolikus bevándorlásról bővebben a II. és a IV.3.d pontban írtam ./