Pete István: Tiszaföldvár társadalma (Tiszaföldvár, 1745–1817) / 0744-1998

Tekintettel arra, hogy a rektor a temetéseken énekszóval segédkezett /"prédikációs" temetés/, ráadásul sokkal több volt az egyszerűbb és olcsóbb "énekszós" temetés, melyeket a rektor intézett, a rektorok a saját jövedelmük pontos nyilvántartása végett is jónak látták a temetéseket a maguk számára könyvelni. MEGJEGYZÉSEM: Gyerekkoromban még járta a szólás Földváron az önhibájából szegényesen élőről: "na, ebből sem lesz prédikációs halott!" Két hosszúkás "diáriumocskában" vezették a rektorok a temetéseket, mégpedig az elsőbe kb. 1775-1804 között, a másodikba 1805-1817 között. Azért írom, hogy kb., mivel a második "diárium" egyáltalán nincs meg, az első "diáriumot" pedig Hajdú Lajos találta meg, miután a zsörtölődésemre tüzetes kutatásba kezdett a lomok között, 1988-ban. /Gál Lajos szolgálata végéig mindkét kötet megvolt, és Gál Lajos köttette be ezeket az addigi anyakönyvekkel együtt id.. György József könyvkötészetében. Gál Lajos nyugalomba kerülvén, az utódok kezén elkallódtak a diáriumok./ A Hajdú Lajos által megtalált első diárium-köteten látszik, hogy már a bekötés időpontjában is víz áztatta, penész marta, egérrágta állapotban voltak, s a megtalált kötet is csak 1777. augusztustól 1803. áprilisig szolgál. Az első és utolsó lapok még a bekötés előtt lekoptak! A diáriumokról tudósít Kassai János prédikátor