Pete István: Tiszaföldvár társadalma (Tiszaföldvár, 1745–1817) / 0744-1998

- 34 anyakönyvek más helyein más módon, külön veszem az emiitett cselédeket és a béreseket! Az olyan hihetetlen jelenségeket, miszerint az 1777-ben kb. 1900 lakosú faluban ugyanabban az egy évben 22 szolga kereszteltetett gyermeket, talán meg lehet magyarázni: Az úrbéri rendezés előtt az egy jobbágyra eső szántóföld 6 kishold /1100 négyszögölével/, az úrbéri rendezés után, mint II. osztályú helyen: 28 kishold. A telkesjobbágyok száma előtt/után: 141/126, a zsellérek száma: 92/87; ugyanakkor összesen 20 jobbágy és zsellér elköltözött a faluból. Ilyen módon Tiszaföldváron mind a jobbágyok, mind a zsellérek száma csökkent

! Miután a teleknagyság négy és félszeresére növekedett - átmenet nélkül - a telkes jobbágyoknak állandó segítségre lett szükségük. így tehát nem alkalmi napszámra fogadták fel a zselléreket, hanem állandó szolgának. A későbbiek során bizonyára kialakult a gazdálkodás ésszerű rendje, s a szolgák száma mérséklődött. /Ho lott közben további kettővel 3° kisholdra növekedett a jobbágytelek!/ Az anyakönyvi adatokból egyszer-egyszer kitűnik, hogy tehetősnek látszó család fia rokonhoz áll be szolgának. Meglehet, ez a szokás a Tiszántúlon itt-ott tartósan megmaradt, mert még én is ismerek olyan magamkorú személyt, aki Debrecenben, gimnazista /tehát 12-13 éves korától 17-18 éves kor'ig/ korában rokonokhoz állt be szolgának a szünidő ide.jére öltözet ruháért, ilyesmiért