Pete István: Tiszaföldvár társadalma (Tiszaföldvár, 1745–1817) / 0744-1998

- 28 részletén látszik a későbbi Hajlati csárda /ezt ebben az időben martfűi csárdának nevezték/.A már említett XIX-23.sz. szelvény részletén látszik a "Héki csárda" egy északnyugatnak forduló országút mentén, a Nagy Hék morotvától nyugatra, a Csorcsán halom nevű magas földterülettől északkeletre. A magam feje után megkülönböztettem kocsmárost /caupo/ és csapiárost /educillátor/. Ezt az eljárást indokolni csak azzal tudom, hogy a későbbi időkben, a vármegyei összeírások szerint csapszéknek /fornix/ nevezték azt a helyet, ahol nem a földesúr borát, hanem a falu szöllőművelőinek a termését mérte ki a borkimérő /epocillaXtor/. Tárgyalt korunkban vagy az uraság adta bérbe a kocsmákat, vagy a község kezelésébe adta, s a község adta bérbe a kocsmárosnak. Az árendás ugyan általában a hússzék-bérlőt jelentette, de jelenthetett kocsmabérlőt is. Ezért veszem az árendást is ebbe a csoportba! KOCSMÁRO

S /caupo/ 1808: 1 1815: 1 1816: 2 1816-ban az egyik kocsmárosnál beírták, hogy martfűi! CSAPLÁRO

S /educillátor/ 1775: 1 1801: 1 1806: 1 1809: 3 1810: 2 1806-ban és 1809-ben az egyiknél beírták, hogy héki csapláros! X / ^ / Az italmérési és kocsmáitatási jogról némi felvilágosítást ad a Révai Nagy Lexikona 10.k. 689.old. a