Pete István: Tiszaföldvár társadalma (Tiszaföldvár, 1745–1817) / 0744-1998

- 165/a latok sorában, s a kereskedelmi kapcsolatokban előkelő, helyen álló Nagykőrössel csupán 8 házasságkötés volti Azt ismét csak találgatni lehet, hogy a földváriak egymás között milyen kapcsolatot tartottak. T-öbbek között egy-egy juhász is nemesnek vallotta magát, a foglalkozásából adódó önérzetét ezzel is növelve. A korabeli társadalmi munkamegosztásban a tekintély-viszonyok is mások voltak, mint mondjuk 1920-1945 között. Minden jószágnak volt tulajdonosa, de összességében a nem uradalmi nyájak, gulyák, kondák, esetleg ménes a falu /közösség/ tulajdona volt, s a juhász, gulyás, kanász, csikós számadással tartozott a rájuk bízott állatokért, s e felelősségnek megfelelő tekintéllyel rendelkezett. Azt láttuk, hogy a kovács baromorvos is volt, de minden pásztorféle is orvosa volt a rábízott állatoknak. A kézművesek és egyéb mesterek kontár fokon, esetleg céhes-mester fokon ellátták a falut /és az uradalmat/, tehát volt tekintélyük. A csősz / = kerülő = circulator/ vagyonőr volt, tehát fontos, bizalmi állásúi A hadnagy a közrendért fele/t /kiszórta a kocsmákból a verekedő legényeket/ stb. Az uradalmi tisztikart és egyéb "értelmiségit" minden bizonnyal megsüvegelték, azonban III.János báró puritán lénye valószínűleg példamutatásul is hatott, és mérsékelte a gőgöt. A nincstelen napszámosok, koldusok, falu bolondjai voltak csak olyanok, akiknél lejjebb már senki sem volt! A legnagyobb tekintély, aki viszont a földesúr támogatását élvezte, a prédikátor volt!- Az is igaz, hogy már I.^ános idejen jól felkészült, jó szervezőkészségű prédikátor került Földvárra Sallai András személyében, aki 1737ben végre befejezte az ujratelepedés utáni első templom építését. Remélem!, akadnak majd akik a földvári társadalom vizsgálatát kiterjesztik az általam feldolgozott korszak előtti és utáni' időkre!Budapest-Rákoskeresztúr, 1997.ápr. Pete István