Pete István: Tiszaföldvár úrbéri összeírása (1728, 1732, 1733) (Tiszaföldvár) / 0735-1998

M3 Kaszálás, sertés, baromfi, stb, mint 1732-rban. Most először kéri a dézsmát, nyolcadán, de a földvári földből csak kilencedén. Megismétli a szöllőtelepítési engedélyt, de leszűkíti a földvári és a homoki részre! Ha ismernénk a korabeli sertés, baromfi, vaj, faggyú, stb. piaci árait, akkor kiszámíthatnánk, hogy az 1732-es 500 rénusi forinthoz képest milyen jövedelemre számított. Feltételezhető, hogy ez a jövedelem 500 forintnál szerényebb volt, s ezzel Í3 magához akarta kötni a jobbágyait, gesztus volt a részéről, hogy a földvári földből /itt voltak a jobbágyok szántóföldjei, Martfűn majorüzem volt, s Martfű nagyobb részén, és a többi részen legelő és kaszáló volt/ csak kilencedén kérte a dézsmát. Feltételezhető az is, hogy a báró a majorüzem felfejr lesztésére gondolt, s ezt szánta fő jövedelmi forrásnak. Mindenesetre, a későbbiek során a majorüzemi földek az I. osztályú részeken voltak, miközben az egész uradalom XI. osztályú voltt A három fennmaradt Contractus Levélből látszik, hogy a Podmaniczkyak nem voltak a saját zsebük ellenségei, és keményen megkövetelték a részülcet, ugyanakkor realisták voltak, és alkalmazkodtak az adott lehetőségekhez /esetünkben: a jobbágyok teherbíró képességéhez/. A Contractus Levelek nyelvezete tükrözi a korabeli terjengős gondolkozásmódot. A leveleket nyilván diktálták, s a i diktáló a harmadik mellékmondatnál már elfelejtette, hogy tulajdonképpen merrefelé is indult!