Pete István: Tiszaföldvár egyesületi életének 50 éve (1845–1894) (Tiszaföldvár) / 0734-1998

- 32 szony vagy a vőlegény /vagy mindkettő/ gyakran máshonnan származott /vagy a szüleik jöttek máshonnan/. Mind a régi időkről, mind a magam koráról mások a tapasztalataim, mint amit Tóth Judit leír a tisza90 zugi endogámiáról. Törzsökös tiszaföldvári vagyok, bár csak 25 éves koromig volt ott az állandó lakásom. Ezzel együtt a feleségem cibakházi és r. katolikus és reverzálist adott. Tiszaföldvár eredeti református anyakönyveiben végzett búvárkodásaim szerint 1750 és 1787 között 619 házasságkötés volt, és ebből 300 pár egyik házasfele máshonnan származott, vagy a szülei máshonnan jöttek voltak. Ez 48,5%! 319 pár /51,5%/ volt csak helybeli. Ez az arány bizony exogámiára mutat! A fenti 31,5 oldalból végül is laudatio sült ki /Tiszaföldvár dicsérete/. Nem is csoda, hiszen ha a Hunyadiak korától végigkövetjük a község /ma város/ történetét, s látjuk a török, török zsoldban álló tatár, császári zsoldban álló rác dúlásokat, a Vörös Hadsereg fosztogatásait, látjuk, hogy a kádári téeszesítésbe is kevésbé rokkant bele Tiszaföldvár, mint a környező települések, akkor kölcsönvehet jük Földvárnak Párizs jelmondatát: Pluctuat nec mergitur! Hányódik, de nem süllyed el! 1 Pete István S934