Szlankó István: Tiszaföldvárra vonatkozó adatok (1723–1724) (Tiszaföldvár) / 0729-1998

Tudomásom szerint legfeljebb a gyár legfelsőbb néhány vezetője volt külföldi állampolgárságú cseh! Ami a "külföldi munkások"-at illeti, az előmunkások lehettek volna külföldiek, ha Érsekújvár akkor éppen nem tartozott volna Magyarországhoz! Igv csak magyar állampolgárságú tótok és csehek voltak. Más dolog, hogy ezek 1947. február 10. után hirtelen csehszlovák állampolgárok lettek. A munkások között itt-ott akadt érsekújvári, a döntő többségük tiszaföldvári, a kisebb részük főleg kengyeli volt, színmagyar. Az történt ugyanis, hogy Bata már 1939-ben, tehát már a tárgyalások közben megkezdte a leendő munkások toborzását. Amikor pedig létrejött az adásvétel Szobotkával, 50 fős csoportokban vitték a toborzottakat Érsekújvárra, Bata ottani cipőgyárába, többhőnapos tanfolyamra, ^z utóbbiakról onnan tudok, hogy unokatestvéreim is voltak a csoportokban. 1995.október, Budap est-&áko ske re s z túr Pete István UTÓIRAT: Az iratpusztuláshoz hozzá lehet venni az 1956-os kártételt. Az történt, hogy egy csapat feldühödött ember az irattárat feld

ulta, és jó csomó papírost kiszórt az ablakon, feltételezhető, hogy a kiszórt iratok a közgyűlöletnek örvendő, ész nélkül kitalált beszolgáltatások iratai lehettek. /Mint a mindkét korszakot értelmes ésszel átélt szemtanú, - ráadásul birtokomban vannak mindkét korszak beszolgáltatási könyvecskéi - állítom, hogy Jurcsek Béla pontrendszere akadémiai színvonalú volt Rákosiék agyalágyult, egy-egy gazdára 5O-6O kg élőmarhá

t előíró "tervszerű" rendszeréhez képest./ Az 1956-os iratrongálást említi Gál Lajos az 1983~ban befejezett "Adatok Tiszaföldvár nagyközség, egyben a tiszaföldvári református egyház történetéhez" c. kézirata 95. oldalán, /Tudomásom szerint mikrofilmen megtalálható a Tiszazugi földrajzi Múzeumban, Tiszaföldváron./ fjj^