Szlankó István: Tiszaföldvárra vonatkozó adatok (1723–1724) (Tiszaföldvár) / 0729-1998

A TISZAFÖLDVÁRI KÖZSÉGI IRATTÁR /SZERINTEM/ HITELES TÖRTÉNETE KIEGÉSZÍTÉSEK GYŐRI JÓZSEP PÁLYAMUNKÁJÁHOZ Győri József /l.-2.p./ azt állítja, hogy a menekülő hatóság a kéznél levő iratokat megsemmisítette, ezért nehéz Tiszaföldvárról adatokat találni. Ez az állítás ténybeli tévedés! A hatóságnak sem ideje, sem kedve nem lehetett iratmegsemmisítésre, legfeljebb az éppen íróasztalokon heverő papírlapokat tépték széjjel. Az apámnak szóló, mellékelt idézőcédula /Felhívás/ kiállítási dátuma 1944. okt. 4. skkor tehát még biztonságban érezték magukat, bár már napokkal előbb hallatszott Kunszentmárton felől az ágyúzás. Okt. 6-án reggel 6 órakor apám sokadmagával jelentkezett a községházánál, s az elöljáróság, valamint a főszolgabíróság körül nagy volt a sürgés-forgás, ekkor már a meneküléshez készülődtek, s nem foglalkoztak papírokkal! Nagynehezen került valaki, aki elvezette apámékat a Tiszához nem messze eső munkahelyre, ahol lövészárkokat és tankcsapdákat ástak /aTisza kele

ti partján/. Amikor este visszaértek, a községi elöljáróságnak, a főszolgabíróságnak és Gál Lajos református lelkésznek hült helyét találták. Malinovszkij csapatai ezen a napon elfoglalták Szelevényt Földvártól délre, és Kispót, Pusztapót Földvártól keletre. /Nem Kétpót, ahogyan a szakirodalom emlegeti, mivel Kétpó nevű település akkor nem létezett!/ Győri József: Tiszaföldvár társadalma 1945-1950. h.n. 1969. /SZML, Szolnok megyére vonatkozó helytörténeti támájú feldolgozások jegyzéke, szerk: Czégényné-E>r Lelleiné, Szolnok, 1986., 107.p.

f 654. sorsz./