Szlankó István: Tiszaföldvárra vonatkozó adatok (1723–1724) (Tiszaföldvár) / 0729-1998

PETE ISTVÁN , 1173 BUDAPEST, PESTI ÚT 149. FSZ.3. TELEFON: 256-1999 1995.okt.20 Kedves Igazgató Ur! Mint földvári születésű és neveltetésű ./a családnevem a 16. század óta áll kapcsolatban Tiszaföldvárral/ meglepődve olvastam az estvik helytörténeti pályamunkában, miszerint 1944-ben a menekülő hatóság a kéznél levő iratokat megsemmisítette, ezért nehéz Tiszaföldvárról adatokat találni. Ez egyrészt ténybeli tévedés, másrészt másodmagammal sajátkezűleg bányásztam ki a papírhegyből a megment> hető dolgokat 1945 februárjában. A társam ifj.Komondi Imre volt. Még az 1960-as évek elején is érvényben voltak a régi buszmegálló nev^k. Cibakháza felől Szolnok felé haladva először volt a Barta kocsma /Homoki elágazás/, azután Komondi /Tiszaföldvár-szöllők/ s Balog boltja /Vasúti, vagy mezőtúri elágazás/. Komond

i arról is megismerhető volt az államosítás előtt, hogy Shell-benzinkútja volt a vegyeskereskedése bejáratával szemközt. Sgy másik mókás dolog ugyanebből a pályamunkából, miszerint Ilartfűn a cipőgyár 193^ után kezdte meg a termelést, s hoffy a munkások zömmel külföldiek voltak. Mivel Martfű pusztán a Laczkó-f«le téglagyáron, a vasúti megállón, a megálló melletti tanyai iskolán, a Osemán kocsmán /Hajlati csárda/ és néhány tanyán, valamint nagybirtokok tanyaközpontjain kívül semmi sem volt, szenzáció volt a cipőgyár építése, és mi gyerekek sűrűn kikarikáztunk Martfűre, megnézni az építkezést. A mellékletben leírt iskolai kirándulás külön esemény volt. Hogy mit tesz a véletlen: Fogalmam sincs, hogy a papírhalom rendezése közben járt-e a kezemben az 17901825 között szolgált protokollum kötet, mindenesetre valószínű, hogy ezt is mi mentettük meg a társammal. Az "iratrendezés" után 49 évvel vizitáltam meg ezt a pro-