Szlankó István: Dr. Varga Lajosról dióhéjban a 85. születésnapi megemlékezésen (1998) / 728-1998

talán a felkészülés el is maradhatott volna. Ő válaszában az eredményes tanári pálya esszenciáját fogalmazta meg: “...tudod, az utolsó tanítási órámra is úgy kell felkészülni, mint az elsőre kellett, mert a diákok új ismereteket várnak a tanáruktól.”

Hogyan is kezdődött ez a szerteágazó, mégis jól körülhatárolható életpálya, mely kitörölhetetlenül beírta magát a tiszaföldvári gimnázium és a tiszazugi térség életének történetébe?

A földrajz, a magyar táj szeretetét a szülői házból hozta. Első olvasóélményeit az útleírások határozták meg. Kisdiákként bebarangolta Szentes közvetlen környékét, a szentesi Tisza-szakaszt, majd első kerékpárjával tájismeretetét tovább bővítette.

Érettségi után pályaválasztásában természetes volt, hogy egyetemi tanulmányait földrajz-történelem szakon kezdte meg 1932-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Az egyetemi évekről a következőket írja visszaemlékezésében: „...az egyetem hosszú életem egyik legremekebb, leggyümölcsözőbb korszaka: a »dicsőséges Cholnoky-korszak«! Szókincsem nem elegendő azt leírni, micsoda érzés volt résztvenni egy-egy Cholnoky-órán az egyetemen. Egy-egy Cholnoky-előadást meghallgatni az Urániában. Azok a remek okfejtések, világos, érthető magyarázatok, a hazafiságra nevelés, széleskörű összefüggések felvillantásai, halálig eljegyeztek bennünket, sokunkat a földrajztudománnyal.”

Az 1937/38-as tanévben vette át földrajz-történelem szakos középiskolai tanári diplomáját, és kezdetét vette - rövid állástalanság után - egy gazdag tanári pályafutás, melynek első harmada magán viseli a kor megannyi sajátosságát, viszontagságát.

A hosszú és gazdag tanári pálya első állomása a visszacsatolt Kárpátalján Técső volt, ahol 1940. január 17-én tette le a tanári fogadalmat, melyhez nyugdíjba vonulásáig - 1973 - következetesen hú maradt. A háborús évek, a katonai szolgálatok ellenére szakterületének és hivatásának elkötelezettjeként 1940 júniusában bölcsészdoktori disszertációját védi meg.

1940 egyéni életében is változást hozott. Ekkor kötött házasságot Csíki Jolán történelem-földrajz szakos középiskolai tanárnővel, aki 54 évig, haláláig hű társa, segítője volt a tanári munkában, a múzeumalapításban, és kutatásban. A felejthetetlen emlékű Joli néni megértő kedvességével biztosította munkájához a kiegyensúlyozott családi hátteret. Joli néni nemcsak hű társa volt a munkában, hanem kiváló tanára is a gimnáziumnak.

Az ígéretesnek induló tanári pályát a háború, a többszöri katonai behívás szabdalja szét. 1938 és 1945 között nyolc alkalommal kapja meg a katonai behívóparancsot. A világháború befejeztével 1945 augusztusában tér haza hadifogságból. Közben a világ megváltozott. Kárpátalja, Técső immár nem Magyarország része, első munkahelyének csupán szomorú emléke marad.

Ismét elölről kellett kezdetni az otthonteremtést és álláskeresést. 1945-ben a kunszentmártoni Állami Polgári Iskolában kap állást, ahol az iskolatípus megszűnteit)