Eszesné Hevesi Szilvia: A tiszaföldvári Városi Könyvtár története (Tiszaföldvár, 1995) / 0704-1998

I. TISZAFÜI DVÁk HKMl .TATÁSA 1.1. Történelmének jelentó'sebb állomásai A helyi könyvtártörténetírás feladatkörébe a helység története is beletartozik. Hiszen a falu, a település, annak határa, földjeinek minősége, megélhetési forrásai adják a közösségnek is azt az életteret, amelynek adottságai között telnek napjai, s amelytől fíigg nemcsak saját, hanem kultúrájának sorsa is. Tiszaföldvár Jász-Nagykun Szolnok megye déli részén, a Tisza bal partján fekvő település. A Tisza vize által mocsarassá vált területből kiemelkedő dombon már kb. 812 ezer évvel ezelőtt megtelepedett a kőkor embere. Ezt a Tiszaföldvár területén és közvetlen környékén előkerült leletek bizonyítják, de megtalálták a bronz- és vaskor, a római idők és a népvándorlás anyagát is. A község első említése egy 1467-ben kelt oklevélben található. Eszerint a falu Külső-Szolnok megyei település, a váci egyházmegyében található és a dunafóldvári apátság részét képezi. A XVI. század közepétől a török hódoltság része. 1556-ban i. Ferdinánd király a falut Földváry Istvánnak és Ocharovics Dömének adományozta. A földesurak gyakran váltakoztak, ami csak tovább rontja a jobbágyéletet. 1550-től 1660-ig a török bitorolja, mely idő alatt a helység elnéptelenedik. 1703-tól 1711-ig a Rákóczi szabadságharc bukása után a labanc Podmaniczky i báró kezdi meg az újratelepítést. A település lakóinak megpróbáltatása tovább tart. 1738-39-ben pestis pusztított, 1831-ben kolera tizedelte meg a település lakóit, öt év múlva az aszály. /1 / Enyhített a helyzeten, az 1837-ben létrehozott Szükség Hombár, amely 1867-től Tiszaföldvári Községi Takarékmagtár, majd Tiszaföldvári Társulati Alap néven működött. Alapítója Podmaniczky János, a földvári uradalom birtokosa, aki a nagy termést betakarítóknak - bér gyanánt - 500 csomó gabonát és 2.000 forintot adományozott. Ez az országos viszonylatban is ritka intézmény, a tehetősebb gazdák 4