Dr. Gonda Sándor: Babonák és kuruzslások a Tiszazugban / 0687-1998

ly) Szándékosan iiagyíam utoljára a kehességröl vallott felfogásokat: „Csikókeh, szárazkeh, nedveskeh, rothadtkeh és birkalehegöskeh" ismeretes elöltük. A „csikókeh" ártatlan betegség, szerintük nem ^s betegség, hanem egy természetes folyamat, amin minden csikónak áz a jó, ha átesik, mert akkor „kiliszlul" a „flegmától". „Szárazkeh" vagy „folytókeh" az a betegség, amidőn a tó nem köhög, tehát luiajdonképen nem is „keh" hanem „fulladozás", ezt a betegségi i,gyógyítani" nem tudják ugyan, de az agyafúrt cigánykupecek és „lókötők" ügyesen tudják „elfojtani" maszlagos nadragulya vagy beléndek levelével, gyökerével, vagy magjával. Látlam már olyan cigánykupecet is, amelyik légi renchzctü fecskendővel fecskendezte be a „fulladozó lónak" a bőre alá a beléudtk itiag kifőzött levét, amivel elérik azt, hogy a lónak nehezített lélegzése egy napra megszűnik. „Nedveskeh" et a ló megfázástól kapja szerintük, amidőn a lóban a „vér megfázik". Biztos „gyógymód" erre szerintük, a pálinkába főzött fehérliliom és sárgacukor. A torok tájékára „izzadt kapca" vagy szennyes ing szintén jó szokott lenni, az istállót, ha kifüstölik kénvirággal s majoraunával, az csak sietteti á gyógyulást. „Rothadtkeh" ugy jön létre szerintük, hogy a ,.flegma" nem jön ki, hanem belől az,,elpállik". „Gyógyítása" nem igen sikerül, de kreoliuos kékkő oldatot kanalanként beadva, igencsak jó mégis. ,,Birkalehegöskeh" rendesen gyorshajtásra használt, vagy homokon igáslovak enyhe megbete-