Szlankó István: Hogyan emlékeznek Kossuth Lajosra és a szabadságharcra Tiszaföldváron? (Tiszaföldvár, 1992) / 0645-1996

Ez aczéltükörben látjuk, hogy vértől melegül a föld mindaddig, mig megérik a nép a szabadságra, és igy Isten kísértetbe ejti ugyan a szent ügyet, de áldása még nem hagyta el soha. Mert : Ez aczéltükörben látjuk, hogy szabadságáért harczoló szabad népet még soha sem birt zsarnokokért küzdő rab-nép végleg leigázni, jeléül annak , hogy Isten e földet nem rab, hanem szabad nép számára teremtette. Ezért azon trónok, melyek sem igazságban, sem becsületességben, sem erkölcsiségben, sem Istenben, hanem csak roppant hadi készületökben biztak - füstbe mentek. Ez aczél tükörben láttuk s látjuk, hogy csak egyedül iigazságtól s honsze^emtől lelkesedett honvédek, a szabadság, testvériség és egyenlőség lobogója alatt , megemlékezvén Isten ostorára „Attilára", meg, az Isten paizsára „Hunyadi Jánosra" verhetik szét és porrá a sötét kényuralom zsoldosait, e szivtelen és lelketlen gépeket. Ez aczéltükörben láttuk , belőle olvastuk , hogy erkölcsi erejét kifejlesztett nép egy oly nagy folyam, mely szent mint a Jordán vize s rajta a szabadság szelid galambja nyugoszik. De egyszersmind egy nagy és szent tábor a nép, melyben a szabadságnak csak az emlitésére is egyszerre mozog minden kar, egyszerre dörög minden fegyver, hogy abban a pillanatban vérükben heverjenek a népszabadság ellenségei . Ekkor aztán Isten sem anyagyalok, sem próféták, sem villámok által, hanem az egész nép erkölcsi ereje által nyilatkoztatja ki isteni akaratát. Ekkor lesz a nép fenséges