Buschmann Ferenc: Lepkegyűjtés a Jászságban / 0641-1996
26 1953-ban törölte a hazai nagylepkék köréből.Később Nyirő Miklós várpalotán 1968 szeptemberében két példányát gyűjtötte,igy újra lajstromba vettük.Jászberényben 1975.szeptember 4-én egy városszéli villanykarón,majd 1973.október 7-én pedig az egyes gyűjtőhelyen 250 W—os higanygőz izzó fény énél fogtam l-l példányát^Ami az érdekes még a rendkivüli ritkaságuk mellett az,hogy a két fogás/íbelye között alig 3-4 Ion a távolság.j Slterjedéséről, életmódjáról az irodalom rendkivül hiányos és bizonytalan.Hazai elterjedési adatai arra mutatnak,hogy igen ritka ősmátrai lejtősztyeppi reliktumfaj,az álr> talam fogottakkal együtt mindössze 5 ismert hazai példánnyal. Nem kizárt,hogy a Zagyva-medence É-i térfelén refugiumai lehetnek,meé lyeket jó lenne felderiteni. Az ármentesitések után végbement másodlagos szikesedések során nyert igazán teret az un. aralo-kaspi társulás.Jóllehet ezek hasznositásra alkalmas zömét ma már művelik is,a rétmaradványok,például a borsóhalmi ötös számú gyűjtőhelyen még mindig elegendők egyes sziki fajok gyakoriságának a fenntartásához. Ilyenek a sziki apróaraszoló, a sziki csuklyás bagoly,sziki szegfübagoly,és a sziki földi bagolylepke. Az utóbbi fajról meg kell jegyeznem,hogy eddig szinte kizárólag a Tiszántúlról volt ismert,kenderes környékéről,melyet 4 4 találóan ssp. kenderesiensis névre nevezést el Kovács LajosJáinden évben sikerült 1-2 példányát gyüjtenem,de azt hogy a terület ősi, vagy az újbóli szikesedési folyamatokkal együttjáró recens terjedés folytán uj eleme -e a tájképnek,ma már nehéz volna megállapitari A terület mai mezőgazdasági hasznositottsága jogosit fel csupán arra a reményre,hogy ezek a fajok már nem jutnak az egészen specilis monofágiáju és diszperz elter jedúsfü ősi sztyeppelem a Nagy sziki, bagolylepke helyi populációjának szomorú sorsára,melynek utolsó refugiumait az elmúlt évek városterjeszkedése számolta fel.
