Dr. Varga Lajosné: Gimnáziumunk 25 éve (1947–1972) (Tiszaföldvár) / 0640-1996
- IC IV. Megemlékezés elhalt kartársainkról i i Az elmúlt huszonöt év sorén több kortársunk eltávozott oz élők sorából.Elsőként D B 6 D A I 1 G N Á C, okinek kezdeti lendületes tanári működését mér oz 5o-es évek' elején neheziti betegsége. 1952 juniueábon már nem tudja vállalni az 'érettségi vizsgáztotást, u betegállományba vonul. Hosszas szenvedés után 1954. december 6.-án hol meg. 1 A következő h."lottunk' Dr T A R D 0 S J i I| 0 S volt. Tanári működése idején o matematikai 'gondolkozástjigyekezett áiplénfcáini növendékeinek átadni, szabatos, pontos feleleteljeet kivánvo tőlük. Nem egy növendékünk oz ö hotásáro lett matematika tai^ár. 1959f*ben máig is tisztázatlan körülmények közütt a kengyeli ált. xsk.-hoz helyezték. Ez az amúgy is vivódó embert igen elkeseritette.Már nem segített rajta évekkel későbbi áthelyezése a kunszentmártoni gimnáziumhoz. .Rövidesen szivtrombózif ssl megbetegszik, 0 ebből már nem tud felgyógyulni. H96-/ április - Vfí mgghalt. t ( Pár évvel később következett be MÉLYKÚTI PÉTER kortársunk már emiitett tragikus halála. Fiatalon távozott közülünk. Mint irodalomtanár az iskolai Színjátszás vezetésével támogatta az iskolí f ' I ' kulturális munkáját. Mint igazgató helyettes rendszerető, poj&tos volt, s ezzel jól segitette az iskola vezetését. Halála 1965. május 7-én következett be. i Végül Dr N A 0 Y JÁNOS iskolánk volt tanára, aki Pestre kerülve mint tanársegéd, majd^ás^fíd^n^fti'S az Orvostudományi Egyetem Orvos Fizikai Intézetében dolgozva orvos-biolófeiai doktorátust szerzett. A Gyógyszertudományi Koron a matematika mb. előadója volt. Az "Oktatásügy Kiváló Dolgozója", a "Kiváló Feltalálja arany fokozata kitüntetés tulajdonosa lett./21./ További nagy reményekre jogositő pályáját törte ketté 197o. julius 14-én bekövetkezett hal,álh. e V.'Zárószó , 1 Végigtekintve iskolánk elmúlt 'huszonöt évén, ugy tűnik csak red1 ményeink voltak, hiba alig akadt. Természetesen volt ez is, akadt siker1 telenség, kudarc is. Az a közvetlen kapC3plat ami kezdetben annyira jellemezte az iskolát meggyengült. Ugyanigy a tanulók iskolához való rogasakodása is. Voltak felelőtlen, rossz magatartású növendékeink, akiket nem tudtunk megnevelni, jóra fogni. Eddigi 'ismereteink szerint azonban növen[ dékeink.legnagyobb része jól megállja h elyát az életben, dolgozzék akár a közvetlen termelőmunkában, akár értelmiségi pályán, olykor igen felelős beosztásben. Közismert, hogy oz oktató-nevelő munka közvetlen lemérés< ! 1 a legnehezebb, mert hatása néha csak hosszú távon mutatkozik meg. Ha a mi munkánk, egyéniségünk, példánk tudott éegitséget adni ismeretekben, gonmegoldásáben, buktatók elkerülésébert, emberséges magatardcfc-ttcWzoéseK •