Kalóz Sándor: Tájak – Korok – Múzeumok: Tiszaföldvár látnivalói (1996) / 639-1996

6.

Az egyszeri szántásra is jól termő föld, a nyomá sós gazdálkodás keretei között általában elegendő ga bonát adott a megélhetéshez, a szőlők adták az innivalót, a hasznot azonban a földesurnak és a falu lakóinak is inkább az állatállomány adta.

A békés évtizedek szorgos munkája eredményeként 1788. október 26-kán felszentelték a másfél esztendő alatt felépült, méreteiben is impozáns, református templomot. A gyülekezetben nagyon szigorú fegyelmet tartó lelkészek odaadó munkája találkozott a hivek áldozatkészségével. Anyagiak terén sokat köszönhet az ekklésia a Podmaniczkyaknak is. Nemcsak az épitkezést segitik fuvarral, a harangok öntetését pénzzel, hanem az egyházat és a lelkészt is egy-egy teleknyi /32 kishold/* minden úrbéri tehertől mentes szántóval adományozzák meg.

18o8-ban vette kezébe a földvári birtok vezetését báró Podmaniczky II.János. A széles látókörű, fiatal báró merész vállalkozásokba kezd. Jelentősen növeli birtokán a szarvasmarha- majd a juhállományt és messze.földön hiressé teszi a tiszaföldvári ménest. Majorságában jral rniinnen nfiv^ a szemtermelésfc

A XVIII.-XIX. sz fordulóján számos földvári gazda is jövedelmező üzletekbe kezd. Kihasználják a napóleoni háborúk kinálta kitűnő marha- és lóértékesitési lehetőségeket.