Bencéné Nagy Györgyi: A tiszaföldvári Polgári Társulati Alap jelentősége a település monográfiájának tükrében (Tiszaföldvár, 1995) / 0635-1996

- 8 Saját birtokairól települt jobbágyai mellett az új telepesek között Kiskőrösről jött módos evangélikus gazdák is voltak, akiknek egy része azonban - vallásgyakorlásuk püspöki akadályozása miatt - Békés megyébe telepedett át. Ennek hatására 1733-ban a következő telepítési szerződés jött létre Podmaniczky Jánossal: "Kívánván tiszaföldvári örökös helységemet megszállítanom és mind mostani ideveló szegény embereimet, mind pedig ezután másunnan ide szállandő és ltelepedő lakosoknak könnyebb megmaradásához való alkalmatosságot nyújtanom: kiki egy pár vonómarhátul fog fizetni 25 garast, 3 vonó lótul 25 garast, minden szegény gyalogember 20 garast, vagyis 1 frtot, minden külön kenyeres ember két napi használást. Désmát a földvári földbül kilencedén, Telkitelek, Martfű és Homokszállási pusztáimbul pedig nyolcadán ki fogják adni s azt vermekbe önteni. A korcsmában 3 rész lészen az helységé. Minden gazda ád egy icze vajat, az helység pedig egy mázsa faggyút, egy pár meghizlalt ártánt, 30 ludat, 30 kacsát, 30 tyúkot. Szabad lészen akár homoki, akár földvári határaimban szőlőt csinálni, tíz esztendeig szabadság engedtetik." (1) A XVIII. század végére a Podmaniczky család legnagyobb birtoktestévé Tiszaföldvár és környéke /Vezseny falu, Martfű, Homok és Bökönye puszta/ vált. (A mellékelt térképen az áttekinthetőség kedvéért piros színnel körvonalaztam ezt a területet)