Kocsis Emília: Gondolkozzunk el egy önkormányzat szociálpolitikájáról! (1996) / 634-1996
23 A 70-es évektől az Országos Településfejlesztési Koncepció Martfű és Tiszaföldvár együttes fejlesztését írta elő, de ez felemás módon valósult meg. Az iparosításhoz kapcsolódó fejlesztési források Martfűt támogatták, míg Tiszaföldvár adta a cipőgyár dolgozóinak egyharmadát. A lakásépítés támogatását, a gyerekek bölcsödéi, óvodai elhelyezését és egyéb kedvezményeket csak a martfűi lakosok számára biztosítottak. Ennek eredményeként Martfű lakossága 40 év alatt közel ötszörösére emelkedett. Az 1949-es 1534 főről 1990-ben 7407 főre nőtt, az akkorra már város, Martfű népessége. Fejlődését továbblendítette, hogy a Növényolaj gyár és a Sörgyár építését is itt engedélyezték. A Növényolaj gyár 1980-tól, a Sörgyár 1985-től üzemel és itt is szépszámmal dolgoztak földváriak. A jelenlegi átalakulások ezt a három gyárat is érintik. A privatizációhoz kapcsolódó racionalizálás, az értékesítési nehézségek következménye a tömeges elbocsátás. Természetesen hamarabb kerül a kapun kívülre egy tiszaföldvári; mint egy martfűi. Eközben a tiszaföldvári munkahelyek száma kevésbé változott, alig gyarapodott. A mezőgazdasági szövetkezet mellett működik az ipari szövetkezet és az ÁFÉSZ, ahol összesen kb. 700 fő dolgozott. A nők elhelyezkedését könnyítették meg a 70-es és 80-as években melléküzemként, illetve kihelyezett üzemként tevékenykedő dobozüzemek és varrodák. Ezzel együtt is az aktív keresőknek csak 52,8 %-a talált munkát helyben. A 4925 munkavállalóból 2325 fő ingázik naponta zömében a megye más területeire. Az ingázók 36,5 %-a nő. Tiszaföldvár munkaerővonzása értelemszerűen elenyésző. 1990-ben 298 fő járt be dolgozni Földvárra valamelyik -környékbeli településről. A gazdálkodási botrányból - botrányba sodródó, kevéssé tőkeerős KTSz kénytelen csökkenteni dolgozóinak létszámát. A szűkülő vásárlóképes kereslet az
