Borza Andrea: A Közép-Tisza vízvidék hidrogeográfiai problémái (Tiszaföldvár, 1992) / 0613-1995

állóvízi - folyóvízi jelleg szinte a szabályozásokig fennmaradt. A pleisztocén felszín a mainál erősebben lejtett DK felé, ahol a Sárrétek 400 m-es depressziója vonzotta magához a Tiszántúl valamennyi folyóját. Ide folytak a Mátra és a Bükk p>atakjai / Tar na, Gyöngyös, Eger, Laskó /, de előbb megszabadultak durva üledékeiktől a mai Tisza - völgy jobb ol dal án kialakult rnél y vápában. Fi nomabb 1 er ak ódásai k /homokok, iszapok/ a Nagykunság 100-150 m-es pleisztocén takaróját alkotják. A nagykunsági hordalékkúpot felépítő, Mátrából és Bükkből érkező patakok nyomvonalai a rnai térszínen is ki elemezhetők, mert a terület már nem süllyedt a pleisztocén vége óta. Ezért maradhattak meg a felszínen egyes összefüggő infúziós lösztáblák is. Köztük találhatók az ősi vízfolyások medermaradványai, rendszerint homokbuckáktól kísérve. Ezek ma már általában szárazak, de némelyekben kis patakocskák folynak, melyek behálózzák a Tisza - Hortobágy - Berettyó közti síkságot. / pl . : Legény ér,Mirhó-ér, Ásvány-ér, Kakat-ér, Bodzás-ér, Varas-ér Hék-ér..stb./ A Sajó torkolatvidéke a holocénben erősen süllyedt, ezért a Sajó - Hernád hordalékkúpjának K-i szárnya hiányzik. Ezt bizonyítja az is, hogy a Sajó kavicstakarója a Tiszától keletre egyre mélyebben mutatható ki /Tiszaszederkénynél 5 m, Polgárnál 39 m /, vagyis vastag holocén öntéstakaró rakódott rá. A hajdani Sajó - Hernád ágak itt is helyenként átöröklődtek / Hortobágy, Kadar-cs, Selypes-ér, Sáros-ér /, mert a Tisza árvizei egészen a szabályozásokig ezeken át találták meg lefolyásukat a -7-