Borza Andrea: A Közép-Tisza vízvidék hidrogeográfiai problémái (Tiszaföldvár, 1992) / 0613-1995

Tal a.j vi szonyok vál tozása

i : "... kanyargós pályával kiterjedt és széles térségeket folyva lassan körül...innen a talaj nagyobbrészt vizenyős volta, és az, hogy a megdagadt folyók pangó kiöntéseit füzesek borítják, amiért is járhatatlanok, hacsak nem ismerős valaki..." Ezeket a sorokat Ammianus Marcellinus római történetíró vetette papírra az i.sz.IV. sz.-ban, pannóniai körútja után. /4./ A Tisza a XIX.sz.-ig folyamatosan, minden évben elárasztotta az Alföld jelentős részét. /5«. számú térkép / Ott, ahol a víz magas árvíz idején kitört a mederből, fokot mélyített ki. / pl. Mirhó - fok : Abádszalók és Tiszabura között / Ezen keresztül rendszeresen kijutott a folyó a sík felszín terepmélyedéseibe, gyakran állandó jellegű mocsarat alkotva. A vízborította területek mindenkori kiterjedését csak az árvizek vízbősége és az időjárás - a csapadék és a párolgás viszonya - " szabályozta A tartós vízzel-boritottság legelőször a talaj átalakulására hatott. Területünkön a talajképző kőzetek: az agyag, a lösz és a homok. Az eloszlásuk és változatuk különösen a felszínhez közeli rétegekben különböző talajtípusokat erdményez. A Ti sza és mel1 ék folyói nak alsószakasz - j el1 ege i11. az ehhez kapcsolódó tartós magas talajvízszint miatt, a szabályozások előtt a Közép-Tiszavidék jellemző talajtípusa -17-