Jakab Julianna: Tiszazug – Tiszaföldvár (Tiszaföldvár, 1988) / 0612-1995

- 4 Mindezek ellenére tény azonban, hogy bár ezekben az években az egyéni gazdák elismerték a termelőszövetkezetek jobb eredményeit és látták az ott történt komoly fejlődést, mégis kevesen választották a mezőgazdaság nagyüzemi ujtát, mert a belépők száma igen kevés volt. Csupán 12o egyéni termelő lépett be a meglévő termelőszövetkezeteinkbe. 1958-1959-ben, mint ahogy az egész országban, igy itt Tiszaföldváron is erőteljesebben fejlődött a szövetkezeti mozgalom. Ezekben az években a dolgozó parasztok szövetkezetekbe való szervezése nagyobb mérvű volt, mint bármikor ezt megelőzően. A megyei, a járási, de még a helyi vezetőknek is az volt a véleménye, hogy Tiszaföldvár az utolsók közt lesz a megyében szövetkezeti község. Ezt azért gondolták, mert a parasztok itt az átlagnál valamivel jobban éltek. Errefelé jobb földek voltak és több, mint 288 /5oo kh/ hektáron szőlő termett. A közös gazdaságok létrehozását az is nehezitette, hogy a közeli cipőgyár nagy munkalehetőséget biztositott és sokan elmentek oda dolgozni. Ennek ellenére mégis az elsők között sikerült az átszervezést befejezni. 1959. januárban nagyaktiva értekezleten tervek és javaslatok hangzottak el a Szolnok megyei, illetve a járási mezőgazdasági feladatokkal kapcsolatban. Az aktiva értekezletek után a község párt és tanácsvezetői közösen megtárgyalták a lehetőségeket és azt, hogy hogyan induljon el a termelőszövetkezeti mozgalom. Ennek érdekében megalakult egy "termelőszövetkezet fejlesztési bizottság" 22 fővel. Alapvető fontosságú feladatnak tekintették, hogy ebben a munkában zömmel a termelőszövetkezetek tagjai vegyenek részr, akik konkrétumokkal az agitációs munkájukat alá tudják támasztani. A Községi Pártbizottság, Végrahajtó Bizottság irányitása mellett a község területén 4o kisgyülést tartottak, ezen kivül a Gazdakörben a község élenjáró egyéni gazdáinak