Kocsis Emília: Milyen szociális intézmény kell nekünk? (Tiszaföldvár, 1993) / 0611-1995

- 35 A táblázat tanúsága szerint a 148 óvodásnak csak 27 %-a él kétkeresős családban. Ma,amikor a két kereső erőfeszítése általában szükséges a szintenmaradáshoz. Ehhez képest tehát a gyerekek zöme a jövedelemhez jutás feltételei szempontjából hátrányban van. A számbavett családok 52/7 %-a (18) pedig a munkanélküliség által súj. tott. Milyen lehet a 20 hátrányos helyzetűnek tartott gyerek élete? Hát még a 2 veszélyeztetetté? Az anyagi és a kultúrális hátrányok nem eredményezik az általános iskolások devianciáját. Az elmúlt néhány évben lopás miatt két gyerek Kalocsára került javító-nevelő intézetbe illetve négy gyereket másik iskolába helyeztek. Négy cigánylánynak adtak felmentést az iskolába járás alól, mivel élettársi kapcsolatba léptek és önálló családot alapítottak. A középiskola tanulóinak csak töredéke tiszaföldvári (28 %). így az intézmény adatai nem jellemzik a földvári fiatalokat. Tapasztalataink szerint ebbe az iskolatípusba sokkal szűrtebben jelentkeznek a szociális hátrányok mint a helyi általános iskolákban. Ma már természetesen itt is gond a szülők szegénysége, kultúrálatlansága, a munkanélküliség. A tanulók nagyrésze a megye kis településeiről érkezett. A családi hátrányokat fokozza a települések elmaradottságából származó hátrány. A vidékiség előnye viszont, hogy a nagyvárosi devianciák, a fiatalkorú bűnözés, a kábítószerezés stb. nem jelentkeznek. Az ideológiai megalapozottságú extrémitások (skinhead-mozgalom, sátánizmus stb.) szintén ritkák. Legnagyobb kísértés a korai dohányzás és a korai alkoholizmus. A veszély azért is nagy, mert a városban minimális a kultúrált szórakozás és a sportolás lehetősége. Szabadidejük pedig egyre inkább lesz a fiatalok-