Kocsis Emília: Milyen szociális intézmény kell nekünk? (Tiszaföldvár, 1993) / 0611-1995

- 33 Ezentúl gyakran közvetítenek a szülők és az önkormányzati hivatal munkatársai között. A hivatal az utóbbi két évben két univerzális juttatást vezetett be, ami hatékony segítségnek bizonyult. Az egyik a teljeskörű és teljes összegű tankönyv vásárlás, ami a középiskolásokra is vonatkozik. A másik az étkezési díjkedvezmény, amelynek összege az óvodásoknak fejenként 12 Ft, az általános és középiskolásoknak 13 Ft. Az étkezési térítési díjak további csökkentését csak a három és több gyermekes családok esetében vállalta az önkormányzat. A fenti kedvezmények ellenére az utóbbi években rendszeres a térítési díjak hátraléka. Ennek orvoslására a következő példákat láttam: - az intézmény és a szülő megállapodnak, hogy akkor fizet amikor a gyed, a gyes, a munkanélküli járadék vagy a segély érkezik; - a szülő a rendkívüli segélyt kap és ebből fizeti ki a díjat; - a szülő nehézségek árán kifizeti a hátralékot de kiveszi a gyereket; - az intézmény saját költségvetése terhére újabb kedvezményeket ad néhány rászorulónak. A fenti módszerek általában eredményhez vezettek, kivéve egy intézményt a Belterületi Általános Iskolát. Itt az elmúlt három hónap alatt több tízezer forint hátraléka keletkezett kb 30 gyereknek. Az érintett családok zömében cigányok illetve sokgyerekes nem cigányok. A díjhátralék sok indulatot is kavar, hiszen az érintettek általában kapnak rendszeres nevelési segélyt is. "Miért nem tudják ebből befizetni!" Tényleg miért? Többnyire azért, mert ezek a családok eddig is zömében a gyerekek ellátására kapott (gyed, gyes, családi pótlék, nevelési segély) pénzekből éltek. Eddig ebből meg lehetett élni valamilyen minimális szinten, ma már nem. Különösen akkor nem, ha a jövedelem egyrésze a kocsmába