Kocsis Emília: Milyen szociális intézmény kell nekünk? (Tiszaföldvár, 1993) / 0611-1995

- 25 vonza Martfű, Mezőhék, Cibakháza, Nagyrév lakóit. A szabad piaci kereskedelem pedig ezen túli területekre is kiterjed. A mezőgazdasági termelés gabonafélékből, takarmányokból, tejből és (sertés) hús termékekből, zöldség félékből állít elő a község határain kívül eladható mennyiséget. Ezek a piackapcsolatok a rendszerváltozással szétzilálódtak, mint ahogy a mezőgazdasági termelés is. Talpraállása és a kapcsolatok újjárendeződése nehéz feladat. A környező településekre, a Tiszazug egy részére kiterjedően működik a TBC gondozás és a nőgyógyászati szakrendelés. Az egész megyére szóló beiskolázással dolgozik a Gimnázium és Szakközépiskola. A tiszaföldvári polgárok utolsó nagy közös vállalkozása volt a gimnázium létrehozása 1947-ben. Működési feltételeit jórészt adományokból finanszírozták, egyes épületrészét szószerint téglánként szedték össze a diákok és szüleik. Az alapító okirat szerinti hivatását: "a sötét Tiszazugba elhozni a kultúra világosságát" kezdettől komolyan vette. Talán ezért 1956-ban tanárai és diákjai a forradalom mellé álltak, s e miatt a kádári konszolidáció után szigorúan szemmel tartott intézménnyé vált. 1966-tól mégis lehetőséget kapott a profil bővítésre: rövid ideig mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskola működött, majd 1970-től az óvónőképzés, 1989-90-től pedig a szociális és pedagógiai asszisztens képzés. Megyei vonzáskörzettel működik Homokon az enyhe és közepes fokban értelmi fogyatékosok iskolája és foglalkoztató intézete. Itt részben családokban élő, részben állami gondozott gyerekek nevelése folyik.