Kocsis Emília: Milyen szociális intézmény kell nekünk? (Tiszaföldvár, 1993) / 0611-1995

- 22 ség egyenletesen nőtt és fiatalodott. A 60-as évek második felétől borul fel ez a tendencia, amikor nem csak az elvándorlás növekszik, hanem a születések számának csökkenése következik. Ez szinte szinkronban van az ország demográfiai változásaival. A GYES bevezetése a 70-es évek elején jótékony hatással van a születések számára, de 1980-tól újabb csökkenés következik. 1980 és 1989 között 168 fő a természetes fogyás értéke. A népesség deficitet nem csak az elmaradt születések okozzák, hanem az elvándorlás, amelynek értéke 1980-89 között 213 fő volt. Jelenleg még sem mondható elöregedőnek Tiszaföldvár népessége, most 100 gyermekkorú lakosra 82 öregkorú jut és ez az érték Szolnok megyében az átlag alatti. Az öregek és a fiatalok aránya a megye azon részein jobb ennél, ahol a friss iparosítás vonzotta a fiatalságot (ilyen például Martfű) vagy a cigánylakosság aránya magasabb (ilyen például Tiszabura, Tiszabő). A népesség területi elrendeződése nem egyenletes. A település benépesülésének története jól nyomon követhető. A legkisebb teleknagyságok a Tabánban vannak, így itt a legsűrűbb a népesség. A középső területen a nagykiterjedésű ólaskertek voltak még a századfordulón is, itt ma is ritkább a település benépesültsége. Homokon 1-2 hold szőlő is tartozhat egy lakóházhoz, s ez egy egészen laza benépesítettséget eredményez. (3. ábra) 2 Az átlagos népsűrűség 148 fő/km és ezzel Tiszaföldvár Szolnok megyében a negyedik legsűrűbben lakott település . A településnek nincsenek markánsan elöregedő részei és nincsenek nyomornegyedei. A cigánytelepet az 50-es évek