Kocsis Emília: Milyen szociális intézmény kell nekünk? (Tiszaföldvár, 1993) / 0611-1995

- 11 munkásnak. Az itteni néhány-száz forintos fizetés megint az "éppen csak" megélhetést tette lehetővé. 1950-ben Tiszaföldvár a közigazgatási funkcióját is elvesztette. A Tiszazug központja Kunszentmárton lett, Tiszaföldvár pedig a Szolnoki Járás része. Martfű és Mezőhék önálló településsé vált. Ezzel a falu elvesztette leggyorsabban fejlődő üzemét és legjobb földjeinek egy részét. Az ipari dolgozók persze továbbra is Martfűre jártak dolgozni. Naponta felkerekedtek és kerékpárral, fakarusszal (teherautóból átalakított személyszállító jármű) és vonattal mentek a Gyárba. 1956-ban mindkét faluban (Martfűn és Földváron) megcsillant a remény egy emberségesebb, demokratikusabb rendszer kialakítására. Martfűn Munkástanács szerveződött, Tiszaföldváron pedig az értelmiségiekből és volt kulákokból megalakult a Forradalmi Bizottság, ők tartották kézben az eseményeket és szervezték az életet a forradalom napjaiban. A rövid működés után, azonban aránytalan megtorlás következett. A Munkástanács és a Forradalmi Bizottság tagjait (majdnem mind földváriak voltak) több éves börtönnel sújtották. A megfélemlítés hatása alatt szinte egyik napról a másikra átalakították a falu képét. 1959 elejére a földterület 98 %-a a TSz-ek tulajdonába került és teret nyert az a gépesített nagyüzemi mezőgazdaság, amit szocialistának hittünk. 1975-ben az addig két TSz egyesült. Az 1600 fős tagságából 1000-1100 fő volt a dolgozó létszám. így lett a termelőszövetkezet a legnagyobb helyi munkahely.