Asztalos Árpádné: A tiszazugi szőlőskertek társas élete (1991) / 0607-1995

- 3 Tiszaföldvár már a bronzkori ember lakóhelye volt. 1876ban bronztárgyak készítését szolgáló öntőminták kerültek elő. A Magyar Nemzeti Múzeum 1939. évi tárlója szerint Tiszaföldvár a fiatalabb bronzkor főlelőhelye hazánkban. Kedvező földrajzi adottságai révén - állandó lakóhelyül szolgált az ember számára. Valószinü, hogy mindemellett a védekezés szerepét is betöltötte. Erre szolgált a település közepén keresztül húzódó - már-már betemetett sáncárok. Tudományos vizsgálatok szerint ugyanis ezek a sáncárkok még a honfoglalás előtti időkből származnak. A mocsarakkal körülvett földmagaslat ( földvár ) minden időben alkalmas volt a településre és a védekezésre is. Zsigmond király korából is találunk utalást a településre, mely akkor az egyik vámszedő hely volt a Tisza mellett. A község sorsa a mohácsi vész után egybefonódik Szolnok megye történetével. Zápolyai János halála után az 1548-as országgyűlésen Fráter György a védelem érdekében a megyét átengedi Ferdinánd királynak. Ekkor Heves megyéhez csatolják és Eger várának adózik. Innen kapja a település védelmét is.