Béres Mária: A Tiszazugi Földrajzi Múzeum őslénytani leletanyagának jegyzéke (1995) / 594-1995

Tiszaföldvár történetének rövid áttekintése

524. - Qs:

Tiszaföldvár a szolnoki löszhátnak a Tisza árteréből kiemelkedő, észak felé elkeskenyedő „félsitgetén" alakult ki és folyamatosan terjeszkedett dél felé.

Az őskorban is lakott hely volt. A község határában 1979-ben egy korarézkori - kb. 45oo éves- telep részletet tárták fel az ásatás során. A belterületen több helyen bronzkori leletek kerültek elő. A téglagyár területén pedig , tiz éves ásatási sorozatban egy 15oo-17oo éves szarmata telepet és temetőt mentettek meg a régészek a földfejtőgép elől. Szórvány leletek utalnak a középkori település meglétére.

Első okleveles emlitése 1467-ből való. 156o-ban 32 portát, 1571-ben 49 házat és templomot emlit a török adőkönyv. „A török időkben" Pődvár folyamatosan elnéptelenedett, 1686-ban csak egy portát találtak az összeirók.

A török kiűzése után gyarapodott a népesség, de a Rákóczi szabadságharc alatti rác betörés teljesen elpusztította a községet, csak 1721-ben indult meg újra az élet . 177o-re viszont ismét a környék legnagyobb települése lett. A fejlődést elősegítette, hogy 1728-ban a község egész területe báró Podmaniczky János tulajdonába került, aki saját birtokairól is telepitett ide jobbágyokat, kedvező feltételeket biztosítva részükre. A megerősödött , jól működő Podmaniczky uradalom helyzete az 183o-as évek közepőtől megrendült. 1835-ben az egész földvári határt a község vette bérbe, majd 1846-ban 111 telkes jobbágy és 112 há' as zsellér 38 ezer ezüst forinton megváltotta magát.