Dr. Endes Mihály: Javaslat a Tiszazug természeti értékeinek védetté nyilvánítására (1985) / 0566-1988

- 12 Ez a folyamat azonban nem volt olyan erőteljes, mint pl. a Hortobágyon, ezért a jellegzetes szikformációk /szikpadka, szikfok, vakszik/ csak néhány helyen alakultak ki. E talajok jellegzetes növénytársulása az un. füves szikespuszta /Achilleo- j?estucetum pseudovinae /, és csak kisebb foltokon található meg a seprőparéjos /Echinopsiletum sedoidis/. Jelentősebb szikespuszták Tiszaug határában /Bokros/, a Csépai-fertő mellett és a kistáj déli szögletében fordulnak elő. A szikespuszták gerincesfaunája meglehetősen szegényes. Jellegzetes költőfajai a bibic /Vanellus vanellus/ és a mezei pacisrta /Alauda arvensis/, illetve nedvesebb részeiken a nagy goda /Limosa limosa/, a piroslábu cankő /Tringa totanus/ és a sárga billegető /Motacilla flava/. Jellemző kétéltüfaja a hosszúlábú mocsári béka /Rana arvalis wolterstorffi/. b/ Ilomokpuszták A múltban a tiszazug homokfelszin jelentős területeit borithatta homokpusztai vegetáció, de a növénytermesztés, és ezen belül is főként a szőlőtelepítés térhóditása következtében már csak töredékeket talalunk. Ilyen töredéknek tekinthető a tiszakürti legelő, amelynek rozsnokgyepje itt-ott már a homokpusztagyepbe való átmenetet jelzi. A homokpuszták ^.erincesfaunája még a szikesekénél is szegényeob. A fürge, gyikon /lacerta agilis/, a mezei pacsirtán /Alauda arvensis/, a parlagi pityeren /Anthus campestris/ és az ürgén /Citellus citellus/ kivül más emlitésre méltő fajt nem is találtunk.