Dr. Endes Mihály: Javaslat a Tiszazug természeti értékeinek védetté nyilvánítására (1985) / 0566-1988

- lo b/ Öntöző- és belvízcsatornák Ökológiai viszonyaik az előző biotóptipuséihoz hasonlóak, de változékonyságuk nagyobb. Kisebb méreteik miatt még az állandóan vizzel rendelkező csatornák faunája is szegényesebb a holtágakénál. Halállományukat főként kis testű fajok alkotják. A holtágakban is gyakori bodorkán /Rutilus rutilus/ és vörösszárnyu keszegen /Scardinius erythrophthalmus/ kivül elsősorban a kurta baing /Leucaspius d lineatus/, a szivárványos ökle /Rhodeus sericeus arnarus/ és a sügér jellemzi faunájukat /Perca fluviatilis/. A kétéltűek közül a kecskebéka /Rana esculenta/ és a vöröshasu unka /Bombina bombina/, a madarak közül pedig a kisebb nádfoltokban is lefészkelő törpegém /Ixobrychus minutus/ és nádirigó /Acrocephalus aruudinaceus/ jellemző. c/ Elöregedett morotvák Ezeken az élőhelyeken a szabad vízfelülettel szemben már a vizinövényzet dominál. Partszegélyeiken a sástársulások ,beljebb a nádas különböző konszociációi, ahol pedig még mélyebb viz is található /pl. a tiszakürti Csukás-morot va déli részén/, ott a különböző hinártársulások uralkodnak A mederfenéken tőzegesedő iszapréteg található, amelynek bomlása kénhidrogénnel terheli az oxigénben különben is szegény vizet. Ezt a környezetet csak a speciálisan alkalmazkodott halfajok viselik el: a kárász /Carassius carassius/ és a réticsik /Misgurnus fossilis/. Szép populációi élnek itt a kecs kebékának /Rana exculenta/, a vöröshasu unkának /Bombina