Döbrei József: A tiszaföldvári szennyvízcsatorna és tisztítótelep építése és működése (1988) / 556-1988
- 10 -A telepen a tisztított szennyvíz mennyiségének mérésére van csak jelenleg lehetőség. A Parshall-csatornába a fertőtlenítő medencéből gravitációsan vagy megkerülő vezetékben jut a szennyvíz. Veszélyes és ártalmas hatások és elhárítási módok A próbaüzem, illetve az üzemelés során előfordulhat, hogy a csatornahálózaton olyan minőségű szennyvíz érkezik a telepre, amely a tisztítási folyamatot veszélyezteti. Egy nagyobb tömegé berothadt szennyvíz, vagy a szokottnál sokkal nagyobb agyagiszap tartalmú szennyvíz üzemzavart vagy a tisztítás hatásának csökkentését eredményezheti. Ezért is fontos állandó jelleggel figyelni a szennyvíz szagát, színét és konziztenciáját, A rács és homokfogó utáni műtárgyakat fokozottabban kell működtetni a biológiai tisztítás miatt. A levegőztető medence működési tényezőit a mindig változó tisztítási igényekhez kell igazítani. A szennyvizet a műtárgyakra nem lehet ráengedni, biológiai kultúra elpusztulhat, hanem megkerülő vezetéken kell eljuttatni fertőtlenítés után a befogadóba. Az üzemképesség ellenőrzése után a technológiát tiszta vízzel kell először beüzemelni. A tisztavizes próba során mérésekkel kell ellenőrizni az üzemképességet. Ilyan mérés a levegőztető medencénél van, ahol a sebességet mérik, / fenéknél 30 cm/sec, felszínen 50 cm/eec. az előirt sebesség/. Egy-két napig önmagában levegőztetni kell a rendszert, majd a szennyvízbeadagolást kell elkezdeni. A levegőztető medence oldott oxigén tartalmát vizsgálni kell folyamatosan. A próbaüzem során az iszapkoncentrációt is meg kell állapítani. /