Benedek Éva: Mikroklíma-kutatás a Tiszazugban (1954) / 0544-1988

- 8 Az erősen agyagos fekete réti- és a hozzá vizsgálati szempontból erős hasonlóságot mutató öntéstalajban a homoktalajjal szemben a napi felmelegedés és lehűlés már 2 cm mélységben jóval erősebben érezhető, vagyis a napi hőmérsékletingadozás sokkal nagyobb. Egészen jellegzetesen viselkedik az V. sz. állomás növényzetnél küli fekete réti talaja, melyben a vizsgált 2-2o cm közötti erősen átmelegedett réteg a 2 és 5 cm mélységben a legmagasabb maximumot adja az összes állomások viszonylatában, a kisugárzás idején pedig hőtárolás következtében csak gyengén hűl le. A puszta talajnak a rajta megjelenő növényzettel való kölcsönhatásai eredményeként azonban már más jellegzetességeket látunk a lucernával fedett, ugyancsak réti talajú IV. és a herével boritott, íjntéstalaju VII. állomásunkon. A IV. sz. állomás talajának hőmérsékleti értékei a talaj azonosságából kifolyólag igen erősen hasonlitanak az V.-éhez azzal a különbséggel, hogy benne a növényzet árnyékoló hatására a felmelegedés értékei mérsékeltebbek. Azonos napon a talajhőmérséklet csúcsértékei: 2 cm 5 cm 2o cm IV. állomás 27.2 °c 25.7 19.5 V. állomás 30.0 °C 28.5 22.1 Ugyanaz nap a talajhőmérséklet minimumai IV. állomás V. állomás 2 cm 14.5 °G 15.2 19.0 15.5° C 5. cm 2o cm 2o.o 21.0 A talajhőmérséklet mimimumai tehát azt bizonyitják, hogy ezen az állomáson a növényzet nélküli V. állomásra jellemző éjszakai hőtárolás nem következik be.