Visszaemlékezések (1985) / 512-530-1985

Posta – Hidvégi Vilmos visszaemlékezése

történt egy reggel, hogy a pékeknek szállító kocsis megjelent a lisztért de nem hozta az aznapi kenyér adagot. A raktárfőnök- ^iska Bácsi__ meg­tiltotta nekühk, hogy kihordjuk a 85 kg-os lisztes zsákokat, mondván - "nyeta kleba, nyeta robot". A kis alacsony kocsis egyedül rakta meg a kocsit, a második fordulóra ott volt a 2 zsák finom, meleg szögletes katona kenyér. karácsonyra cukrot is kaptunc, melynek a család igen megörült. A raktár elköltözése után kezdődött meg a szakmai munka, vonal bontás, és építés. Hóesés közepette bontattuk a í'iszaföldvár- Mezőtúr közötti katonai vonalakat. Kérésemre egy kocsi 3 mm-es horganyzott vashuzalt ide adtak /kb. 15 q/, továbbá a ^ajcsi úttól a Beniczkiig kiépített 16 szál 3 mm-es huzalt is, melyből megépítettük a Tfvár-г xUesterszállás áramkört. Közben kaptam olyan feladatot is, mint Szolnok reptér_Kecs­­kemét reptér összeköttetés, melyre 2 nap határidő volt, de az első nap este lo óra körül sikerült ideiglenes összeköttetést teremteni, ezért másnap a végleges kiépítés után Biszaugon vacsorát rendeztek tisztele­tünkre.A vacsorához került egy pár pohárjó bor is, kézzel-lábbal, és tolmács segédlettel kellemesen elbeszélgettünk. A Nagy Sándor bátyám lakitelek állomásról kijövet a nagy hóban kira­kott tőrben egy fagyott nyulat talált, és egész nap szerelés közben is a hátán hordta. Meglepődtünk, hogy azok a katonák, akik Loszkvától ^aki­­telekig eljöttek, mindenféle látványban lehetett részük, mennyire fél­tek ettől a jószágtól. A tanácsi élet beindulása után a helyi katonai pk. elrendelte a tb. központ helyre állítását .Blőször szolnoki áramkört kötöttünk be az '‘■'sző­lőből behozott ka.pcsolószekrénybe, majd fokozatosan a többi községet. Helyi előfizető közül elsőként a katonai pk, majd a Kommunista Bárt, Tanács, malom telefonjait kapcsoltuk be. Éjt nappalá téve kellett dol­goznunk, hogy a kis létszámmal eleget tudjunk tenni a kivánalmaknak. befejezésül annyit szeretnék még elmondani, hogy amit tettünk, nem volt köiinyü dolog, a hóba jégbe fagyott huzalakat felszaggathi a vasút és közút árkaiból, de lelkesedéááel csináltuk, mert reméltük az újra éledést. ^lmondta: Hidvégi Vilmos nyugalmazott postai körzetmester

Next

/
Thumbnails
Contents