N. Kovács Ferenc: A tiszaföldvári földosztás (1945-65) (1985) / 461-1985

- 95 -1839-Ъеп több helyre kapott meghívást, ő azonban a csoóri /Реjér m./ egyház meghívását fogadta el. Noha itt kiváló szeretetben részesült annyira, hogy az első év leteltével у® ezüst forinttal, a másodikban 5 köböl tiszta búzával, a harmadikban pedig oly kötelezvénnyel javították papi jövedelmét, melynek erejénél fogva, ha őket el nem hagyja, számára örökös konvenciót biztosítanak: mind eme lett is csakhamar megfosztották a derék csoóriakat kedves papjuktól a hajmáskériek /Veszprém megye/, majd ezektől a tiszavárkonyiak s végre 1845-ben a földváriak, és így jutott ide Vári Szabó Sámuel. /Ezt írja erről Tóth Dezső, i.m.II.kötet, 54.lapján. -Tiszaföldváron működött 1894.január 15.-én történt tragikus haláláig.

Tiszaföldváron egyházi- és lelkészi teendői/ mellett a közért is mnnkálkdott, takarékpénztárt és olvasókört létesített . Ez utóbbiról ezt írja a Pesti Divatlap 1845« évf.

19.számában, a 608.lapon: Vidéki Szemle rovatban: Tiszaföldvár, nyárhó. “Városunkban - nem rég ugyan olvasóterem is áll fenn, mely hat magyar hírlapon kívül, az irodalom kitünőbb termékeinek megszerzésére terjeszkedik ki. Év elteltével a lapokat többet-igérés utján eladják egymásközt s az ekkép bejövő pénzen ismét valami újat szerzendők; és - az illy, ágyszólván elócskult lapok mint az Életképek, Pesti Divatlap, év végével még az előfizetési áron felül kelnek el. Á nők örömmel hordják bájos tagjaikon a honi készítményeket. Nem rég színészek is megfordultak köztünk s kevés idő múlva tova repültek.”

A cikkek hosszú sorát írta a Prot.Egyház és Iskolai Lapban 1842-től 1^79-ig: Dunántúli ref.főiskola - Uralkodó és