N. Kovács Ferenc: A tiszaföldvári földosztás (1945-65) (1985) / 461-1985

Az utólagos értékelések al-pján nyugodtan elmondhatjuk, hogy túlkapások nem történtek és az eg6^z agitációя munka kedvező légkörben, jó hangulatban zajlott le. Az el'k'szi ő munkák megszervezésében ér. a későbbiek irán-vitágéban oroszlánrészt vállaltak magukra Bódi

ragó János, BŐ4y József elv társak és a községi tanács “■‘ezogazda‘-ági 0 ooortja,

1959.február <~án reggel В órakor a fejlesztési munka megkezdetett községünkben."Reg el 7 órakor a Pártbizottság épülete és annak körny'ke megbolygatott méhkasokra hasonlított, mert egymásután érk ztek gépkocsival, not о rk e ró коArra1, kerékpárral, gyalogosan az agitátorok.

Kétségtelenül megállapítható volt, hogy az arcokon bizonyos izgalom tükröződött, A vezetőktől kezdve -mindenki arra gondolt, hogy vajon hogyan fogadják az egyéni parasztok az agitátorokat, milyen le - z az ellenállás, a regihez val’ ragaszkodás, nyilvánvaló volt mind ki előtt, hog-s ma- az első napon látszani fog, várható-e komolyabb oredmánv, vág- cs°k egvhelybea topogás lesz. Az agitátorok unak indítása gyorsan megtörtént, a névjegyzékeket magukhoz vették, ug'> zintén a bel'o'si nyilatkozat nyomtatványokat is. Kgy-egy ágiié or nádnak 6 - 3 'g éni paraszt jutott.

Az első mpo feladatául volt megj lölve az az elv,hogy aközség

tekintélyes, к»ztirztel^tben álló, elismert parasztjait kell meg' /

győzni a szövetkezeti gazdálkodás lényéiről.

Abból a meggondolásból indultunk ki, hogy özek belépése nagy vonzóerőt fog gyakorolni a tartózkodókra is. Legjobb agitátoraink ve tőink elsősorban ezekhez az egV-nl gazd lkodókhoz mentek ki.

Hogy az mennyire volt helyes, az ni ért erodin'n-vek bizonyítják.

Az l.ső 6r4k tana zlalatni már azt mutatták,hogy a reméltnél nagyobb 1<■ <*z n r.iker. Hgvre má«ra érkeztek be a belépési nyiln tkozatok és ecte az agitáto -k an >1 számoltak be, hogy a hangulat megfelelő, különösebb ellenvetér ok ált lánosrágbaü nincsenek.-^2 е^®:> ШР°П-91.

V