Vámos Éva: A második világháború és egy modern tőkés üzem születése (1983) / 0460-1985

céget, ha a gyárat nem az eléggé Iparosított Dunántúlon, hanem egy agrárproletár vidéken építik fel. így jutott el Bata az Alföldre. Szentesen és Szolnokon a nagybirtokosok tiltakoztak a letelepedés ellen/4/, Törökszentmiklóson telket ajánlottak fel neki, de ezt <5 nem fogadtael. A jó közlekedési lehetőségek / a vasút, a közút és a Tisza majdnem egy pontban találkoznak/ és a munkaerőfelesleg miatt Bata Tia^taoldvár egyik külterülettét, Martfut választotta ki a cipőgyár telephelyéül. Tiszaföldvár gazdasági-társadalmi viszonyai a második világháború kitörésének előestéjén Tiszaföldvár 1935-ben már a tiszai nlsó járás székhelye volt /5/. Nagyon jó közlekedési lehetőségekkel rendelkezett: SSentes, Tcrökszentmiklós és Mezőtúr irányába kitűnőmakadámut vezetett. 3usz közlekedett Szolnok és Tiszakürt felé, komp járt Vezseny és Tiszaföldvár között. A vonatforgalmat Martfű és Romok segítségével bonyolították le. A község gazdasági fejlődését segitette a Tisza szabályozása és a védőgát emelése. A gazdasági élet szolgálatában állt a Szolnoki Mezőgazdasági takarékpénztár Rf. tiszaföldvári fiókja és a Hitelszövetkezet; fontosabb üzemek a községben: a Martfűi Téglagyár Rt., a Polgári Társulati Alap tégla-és cserépgyárai, Dr. Gött Zoltán é's Szobotka Dezső tehenészete és tejfeldolgozó üzeme, a Kovács testvérek borosüincéje, a Tiszavidéki és a Neugebauer-féle hengermalmok. Ezrk az üzemek nem foglalkoztattak sok embert, a gyári munkások száma 1935-ben csak 133 "olt. A község lakosságának száma ebben az évben 11467 volt, ebből 10 nagybirtokos, 13 kczé'pbirtokos, '50 kisbirtokos, 1280 tcrpekisbirtokos, 240 iparos, 136 kereskedő és a gyári munkások./6/ Tiszaföldváron aránylag tcbb volt az iparos és a kereskedő, mint a íjiárás más községeiben, több a tis-ztviselő, a nyugdíjas és a jómódú gazda./I/ ^k ő segitsé'segitségükkel sok építkezésbe kezdtek: át akarták építeni