Vámos Éva: A második világháború és egy modern tőkés üzem születése (1983) / 0460-1985

-IIa Egész Martfűn gondot jelentett a leégett épületek helyreállítása. A háborús események a Laczkó-féle téglagyárat sem kímélték. A hadmüveletek alatt a téglagyárból eltűnt az összes gépszij, 150200.000 db száritószerkezetet eltüzeltek. Az üzem megindításához 300.000 pengő kellett, ezt a készleten lévő cseréo eladásából fedezték. Az épületkárokat itt nem tudták kijavítani. Megnehezítette a dolgukat, hogy a telepen volt 350.000 db cse~ép^ ennek a vételárét hasznos befektetésekre fordíthatták volna, deta budapesti közmunkatanács lefoglaltatta és el akarták szállítani. Az eszközök hiánva miatt azonW nem tudták elvinni a® nsereoeket és az mint holt tőke feküdt a telepen./W A termelés beindításában a munkaerőhiány nem jelentett volna

akadálytf ne

m ^ mint kéWb

b a Ciktában. A téglagyárban az alkalmazottak létszáma nem volt magas, általában 30 munkás és három tisztviselő dolgozott itt. A harcok befejezése után mindenütt folyt az újjáépítés , a téglagyár is kapott megrendeléseket, Jászkarajenő vett volna 1500 cserepet és ugyanennyit rendelt Tiszaföldvár is. A gyár méf? hónapok múlva sem dolgozott és ezeknek a megrendeléseknek nem tudtak eleget tenni, takarítási és karbantartási munkákat végeztek./67/ A romokból kiguberált anyagok felhasználásával kezdték el a cipőgyár helyreállítását. Az üzemet a martfűiek indították be, az orosz katonai parancsnok, Taraszov főhadnagy eszközöket és gépeket adott. Helyreállították a gyárépületet és kisipari szinten-50 emberre1-megkezdték a termelést. A villamos energiát egy kölcsönvett gőzgép, egy gőz lokomotív segítségével fejlesztették, amelyet azelőtt szántáskor és cséoléshez használtak./68/ A gyár áramfejlesztőjét nem tudták használni, mert megsérült a motor ja.A hajtószijat egy pesti téglagyárból hozták el, ezzel ery műhelynek tudtak áramot biztosítani, ezt a műhelyt üzembe is helyezték. A munkások létszáma 1945-ben 200 fő volt, a napi termelés 200-300 pár, 1945-ben az egész évi termelés 35.000 pár./69/ Február 2-án a Vörös Hadsergg átadta ^gyárat az akkori vezetőségnek és segítséget nyújtott az üzem indulásához azzal, hogy megbízást adott katonai bakancsok gyártására. Az első rendelés 60 pár bakancs elkészítése volt. A gyári dolgozóknak gondokat jelentett az anyagbeszerzés, ezért elhatározták, hogy Haering