Vámos Éva: A második világháború és egy modern tőkés üzem születése (1983) / 0460-1985

-18A gyárban készült cipőket nagyobbrészt saját elárusitóhelyeiken hozták forgalomba, kisebb mértekben pedig különböző kiutalások alapján kiskereskedőknek adták el. 1944-ben 244jk elárusitóhelyük volt. Ezek szétszórtan helyezkedtek el az országban, először Érsekújvárról, később Martfűről irányították őket. Az 99- elárusítóhelyek szabványosítottak voltak, összesen 12 félr fordult elő. A fontosabb elárusítóhelyeken 12 alkalmazott dolgozott, akik a testápolás mellett a lábápolás fontosságával is megismertették az embereket./55/ Ebben az uj eladási refldszerben közvetlen kapcsolat alakult ki a termelő és a vevő között és a termelő lehetőséget kapott arra, hogy megismerje a vásárló igényeit. A cég véleménye szerint "a kisiparnak alkalmazkodnia kell ehhez a helyzethez, és az egyéni izlést kielégítő cipőket kell gyártania, és a javítási munkákat kell elvégeznie.*/56/ A kisiparosok tiltakozása a Bata-cég letelepedése ellen nem volt egészen elaotalan. Az 1943. üzleti év tiszta nyeresége 256544 pengő volt. 1944 -ben hasonló módon folyt a termelés, mint 1943-ban. Az eddigi gondokhoz hozzájött még az is, hogy a légiriadók miatt sokszor kellett félbehagyni a munkát. A bombázások később súlyos károkat okoztak a gyárban^, és a lakótelepen is. 1944 közeüén az üzem katonai vezetője /a gyár az é'oitkezés megkezdésétől hadiüzemként működött/ bizalmas utasítást kapott, hogy készüljenek fel egy esetleges áttelepítésre ugy, hogy az áttelepítés után azonnal dolgozni tudjanak. A dunántuli városok közül Kaoosvár, Kőszeg^ és Szombathely lelt kijelölve az áttelepítésre, ez a terv azonban nem valósult meg. 1944 október ?-én a Vörös Hadsereg gyors közeledése miatt félbeszakították a munkát. A parancs szerint mindenkinek Érsekújvárra kellett mennie. A környékbeliek a tilalom ellenére hazamentek, nem hagyták itt vagyonukat és családjukat. A távolabb lakókat kényszeritették arra, hogy Érsekújvárra menjenek, a gyárat kiürítették. Később, 1946-ban kiderült, hogy az igazgatóságnak és a lakosságnak a telepen kellett volna maradnia,