Szabó Maranna: A rákóczifalvi Tisza-part hullámterének vizsgálata (1984) / 0459-1985

- 7 gium/, amely jellegzetes illatával a mentholra emlékeztet. A tarlóvirág /Stachys arrnua/ a laza talajú parton él. REND: Csalánok A csalánfélék családját a nagy csalán /ürtica dioica/ képviseli. Égető csalánszőrökkel borított leveléből festéknek alkalmas klorifiJLt nyernek, főzete vér- és vesetisztitó. Rostnövényként is felhasználható. REND: Burgonyafélék A fekete csucsor /Solanum nigra/ virága fehér, majd fekete bogyótermése van. Az uti fűfélék családjába tartzik a lándzsás utifü, /Plantagó lanceolata/ amely közel a vizhez, a vizparton fordul elő és a réti utifü /Plantagó média/, amely a tömör, letaposott részeken tömeges. RűND: Fészkesvirágzatuak A legnépesebb rend ezen a területen. Az egyik legelterjedtebb faja a közönséges cickafark /Achiella millefolium/ a partszakaszon. Virágzáskor gyűjtött levelei étvágyjavitó, vérzsécsillapitó anyagot tartalmaznak. A gilisztaüző varádics /Chysanthemum vulgare/ egyedi tulajdonsággal rendelkezik. Illatos hajtásai erős hatású féregüző szert tartalmaznak, valamint molyüzőnek is használható. Tömegesen előfordul a réti margitvirág /Crysanthemum lencanthemum/ is. A betyárkóró /Erigeron canadensis/ a laza homok gyomnövénye. Az útszéli bógáncs /cardnus acanthoides/ szintén a laza homokban ól. A mezei katángkóró /Cichorium intybus/ is igen gyakori gyomnövény, piritott gyökereit kávépótlónak is használták. Az őszi oroszlánfog /Leontodon antumnalis/ ritkábban, foltokban fordul elő. A pongyola pitypang vagy gyermekláncfű /Tarakacum officináié/ már igen gyakori,az egész területre jellemző növényfaj.