Ásós József: Egy gyötrelmes és mégis szép életút (Tiszaföldvár, 1984) / 0457-1985
- 2 Visszaemlékezéseim körülbelül 3-4 éves korig terjedtek ködösen. Ugy érzem és látom magam valamiféle erő tartja bennem az emlékezéseim. Ma már tudom, is hogy egy faszenes vasaló oldal lyukain át vigyorog rám a faszén parazsa. Gyermeki kiváncsiságom arra ösztökélt, hogy a sparhelt előtti rőzse közül előkotorászott nádféleséggel avasaié lyukaiba piszkálja. A vasaló egy leforditott lábason, egy kopott széken állt, belepiszkálás miatt földre zuhant és a parazsa is kidűlt. Nagyon megrémültem. Nagy lármára,veszekedésre emlékszem. Valaki a kezemre és a fenekemre vert. Sivitván sirtam. Valaki a karjára emelt és elaludtam. Egy másik esetre is visszaemlékszem. Egy meleg napn nagy eső után afalum templomától a viz összegyűlt és mind még máig is akkori faluvégén lévő Ulicskába /Utcsatka/ folyt le a patakba. E esőviz mindig a tehén, disznó, liba, ló trágyával keveredett. Bérelt lakóházunk a patak partján állt és áll ma is. Valószinüen kiszökhettem a lakásunkból és a köves, kimosódott árokba ugrál pocskoltam. Nagyot sikojthattam vizbe estem, valaki kiemelt egy olajfaággal együtt, amelynek tüskéje kersztül szúrta a sarkam, ugy, hogy hegye kiállt a bokám alatt, a szúrás nyoma meggyült, nyoma ma is megérehető lábamon. Ilyen jól emlékszem Rozika nővérem hosszú nyakára, rövid varkocsára, és még sirón is gyönyörű arcára. Ugy gondolom T hogy ő is nagyon szerethetett, mivel mindig a hátán cipelgetett felfelé a köves emelkedésen a faluba. Egy ilyen háton lovagláskor csodálatos dolgot láttam. Egy házaló cigány bácsi csillogó szőrű szürke kismajommal /láncra kötve, a vállán tartW beállt az udvarokba és a kismajmot a földön táncsoltatta. Egy vizcsörgős kisdobbal dobolt, csörgetett és igy énekelt: Hely tejdej! Hely tejdej! A kismajom igen jól járta, ugrálta az ütemet. /Mondani merem mindenütt táncolt/. Még egyre jól emlékszem. Egy komiszkodó nagyobb gyerek lekapta a éjemről valakitől örökölt, kopott, lyukas, zöldes kalapom és a majom elé dobta. A kismajom a kalapom felvette és saját fejére tette, s tovább táncolt. Nagy hahota, nevetés én meg sirta. Az öreg cigány megsajnált, kalapom fejemre tette és megsimogatta hátam.
