Ásós József: Egy gyötrelmes és mégis szép életút (Tiszaföldvár, 1984) / 0457-1985

- 22 szembelévő krumplibc krok közé úgyhogy sosem találta meg. Ilyen korban mint én sirni szégyen, de megtörtént. Összeszedegettem holmimat bátyámtól örökölt hátizsákomba raktam a rajzeszközöm, elektrontechnika könyvem és a szükségeseket. Újból visszamentem Tolcsva erdeibe ölfát lehordani az ipari vasúthoz. Ez egy olyan munka, amely egy szánkóféleséggel a füves, harasztos, meredek lejtőn megrakottan le kell vonszafcii, és a csilléket megrakni teljesítménybe. Földieim szeretettel fogadtak, s ugy vélem csodálkoztak is, hogy a géplakatos, magasfeszültség villanyszerelő ilyen baromi nehéz és veszélyes munkát vállal. Esténként beszéltgetéskor ismételten szó volt, hogy közel van Szovjetunió nekem mint vasas oda kellene menni. Egy napon bérfizetés után elbúcsúztam igaz jó barátaimtól, földieimtől. Hidasnémeti községben összetalálruíZÍnql koztam munkanélküli badogossal, aki tótul es rusakatrl is tudott. Mostmár ketten indultunk a Hernád folyó partjára keresni olyan helyet, ahol mezitláb át lehet menni. A Hernád folyó másik oldala már Csehszlovákia. Kukoricásokba lapultan igyekeztünk a müutra. A müuton ballagván rássa felé. Egy idő múlva megrémültünk, hogy egy ^Csehszlovák határőr ránk lőtt. Hová-hová ballagtok? Kassára feleltük. Magyarországból jöttök? Igen- nacsak menjetek nem hiszem, hogy munkát találtok. Elengedett. Társai az ut árkában kártyáztak. Kassán az állomásvendéglő teraszán több vendég ült. Utcáról többen nézték és mondták is az ez az ott a Benes miniszter meggyőződtem később, hogy igaz. Az éjszakát városon kivül egy kis fenyvesben alaudtuk át. Kassa Mészáros utcán a szakszervezetben semmi biztató még kőműveshez segitőnek lo&öns>C>n U_ sem. Eltelt két nap bődö&un

k-az utcákon. A kassai nagy templom mellett kirakatot bámult a csavargó társam. Én tovább nuantem. Egyszer csat láii ií/ri , tom, hogy az ors-z^t^-fs rendőr elk^i . Es elmeseltem a szakszervezetben, hogy mitörtént. Egyszer csak beállit a bádogos csavargó társam.Na mit szóltok hozzá kizsuppolták Magyarországra és én oda kisérettel mentem, de vissza jegy, útlevél nélkül ugyanazzal a vonattal visszajöttem a vonat másik végén, csak nem hagyom itt a holmim. Egy másik éjjeli szállásunk egy búzatábla lett, itt meg arra ébredtünk , hogy közel a búzatáblához csehszlovák katanatisztek tanácskoztak, közben meg katonák voltak. Kinos helyzetünkben nagy óvatosan kúszva a borozdában a közeli kocsiutra igyekeztünk, igy már felmrtünk állni és a városi"^ * szakszervezeteben ujjabb kalandunkról tudtunk beszámolni, mivel semmi kilátás nem valami keresetre. Elvtársak eltanácsoltak