Mucsi János: A magyar pikkelypáfrány Odorváron (1979) / 0455-1985

- 9 A növények egymásra hatásának legfontosabb tényezője a gyökérkonkurrencia, a vizért és tápanyagokért folytatott harc megnyilvánulása. Gyökérkonkurrenciával szinte csak egymás között kell számolniuk, a pikkelypáfrányegyedeknek, hiszen magyar pikkelypáfrány által lakott repedésekben csak elvétve kapaszkodik meg más növényfaj. A vizért és a tápanyagokért folytatott harcban is csak egymással kell megküzdeniük a pikkelypáfrányoknak. A védett északi sziklafalakon dus mohaszőnyeg alakult ki. Az északi pikklelypáfrányok szoros kapcsolatban élnek a mohákkal. Az egyik pikkelypáfrány példány a szokásostól eltérően nem hasadékban eresztett gyökeret, hanem egy kiálló mohapárkányban éli életét. A vastag /4-5 cm-es/ mohatakaró ideális táplálékforrás a magyar pikkelypáfrány számára. Az elhalt mohamaradványok könnyen feldolgozható szerves tápanyagot szolgáltatnak, sőt még a mohatakaró által raktározott vizkészletet is használja. A két növény kapcsolata azonban nem ilyen egyoldalú. A pikkelypáfránynak fontos szerepe van a mohaszőnyeg rögzitésében, s növeli aM°hák között fellépő összekapcsoló erőket. A vastag mohatalcaró által biztositott optimális tápanyag-ellátással magyarázható, hogy az itt élő magányos egyedek különösen fejlettek. Vizsgáltuk a pikkelypáfrányok közelében levő sziklagyepeken és sztyeppfoltokon a növénytakaró összetételét. Az igénytelen növényfajok és a jellegzetes sziklalakó füvek változatos növénytársulást alakítottak ki.