T. Bereczky Ibolya: Hódmezővásárhelyi szőrös párnavég a tiszaföldvári múzeumban (Tiszaföldvár, 1985) / 0453-1985

HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI SZŐRÖS PARNAVÍ^G A TISZAFÖLDVÁRI MÚZEUMBAN / Az alföldi régi hímzőkultúra kiemelkedő darabjai a rackajuli gyapjából font fonállal kivarrt díszes párnavégek, fennmaradt darabjaik a XVII-XVIII« szazadban készültek, divatjuk pedi^ a XIX. szazad folyaaán múlt el. Mielőtt végleg feledésbe merültek volna, a XX. század fordulójától kerültek múzeumi gyűjteményekbe. Hódmezővásárhelyen ^is

s Lajos és Tornya

i János múzeumszervezői és targygyűjtői buzgalma ré*tn őrződtek meg elsőként szerzett daraboK,

1 íarcagról és iCunmadarasról pedig üyörff

y István gyűjtÖútjai eredményeképpen válta* ismertp té a nagyközönség előtt es a szakirodalomban egyaránt. A szőrhímzések századunk valaaennyi fontos népművészeti kiadvanyában helyet követelte* maguknak, szakszerű tudományos feldolgozásuk azonban csak részben történt meg. ^ia

s Lajos mutatott ra először e díszes pamahajak egykori nagyobb földraj* zi elterjedtségére; adatközlői szerint vásárhelyre Szentesről, Mezőtúrról, Kecskéről vittek kivarrott pámavégeket. qyörffy István a Nagykunságból előkerült szőrhímzéses p

£;raavecjek legfontosabb sajátosságait mutatta be a Muskátli című folyóiratban. Felhívta a figyelmet arra, hogy a fonalat növényi festékekkel színezték, s hogy a kunhímzé&e k színvilága mennyire hasonlít a kun szűrhímzésekére. Kiemelte, hogy a kun hímzés lt53. -85