Szemes Erzsébet: Régi mesterségek őrzője (1982) / 0422-1983

A szögletes ostornyél azért jobb, mivel szebben ki lehet verni /évszám, virág, különböző cifraságok/, iáért igy a négy sikon sokkal jobban látszik a veret. A ki ve réseicet ugy készitjük, hogy vékony rézlenezből, vagy alumínium lemezből kb. 1 mm széles csikókat vágunk. Ezután ceruzával rárajzolja a nyélre amit ki akar formálni. 3zt a kirajzolt mintát éles bicska eggyel befelé szarg&lva, egyenletesen /ha kerek a uinte, akkor kereken/, otyan mélyen kiszurkálja, hogy a levágott szalagocska egyenlően illeszkedjen a mintába, ha kalapáccsal gyengéden megütögetjük. Természetesen a szslagocskát élével befelé keli elhelyezni, ) s igy a njél elnyeli. Miután ez megvan, reszelővel a kiálló szalagocska részét megreszeli, hogy ne álljon ki a nyélből. Akkor van kész a reszelés, ha a nyélét simogatva, már nem akad meg rajta a kezünk. A kifaragott, kicifrázott nyélre, most ityfckfct alakita A nyakat nyers marhabőrből késziti, hogy az,erős és kemény legyen, mivel meg kell birnia az ostorozás közbeni terhet. Ezt a kb. 1 cm széles, jó erős és kemény bőrt, a arhának a hátából /ahol legvaategabb a bőr/ kell vágni. Jól meg kell áztatni, hogy szivósabb legven. Ha elég vastag a bőr, skkor egyszeresen, ha nem, akkor kettőt kell egymásra fektetni. i^zt a kész nyakat ráhuzzuk az ostor nyelének foggantyus végével ellentétes végére.